Változó a zenei ízlésem, azt hallgatok, ami tetszik. Számomra van jó zene és rossz zene, bár a rappet utálom! Justin Bieber és társai sem léteznek számomra, de akkor nézzük a top5 kedvencemet! Nagyon nehéz kiválasztani 5-öt, mert rengeteg zenét szeretek, de megpróbálom. Az első soha sem változik. Már 2 éve, hogy ez a kedvencem.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen...
Sziasztok. (: Most megint van egy kicsit kedvem blogolgatni....beteg lettem, szóval ráérek. :/ Ezen a héten szinte mindennap énekeltünk németen. A németről annyit kell tudni, hogy emelt szinten tanulom (heti 7 órában) 4. hónapja kezdtem... ez előtt utáltam, de aztán most nagyon megszerettem. ^^ Bár ez a dal nem éppen német, de most ez nagyon megtetszett, a tanár egyébként angolt is tanít, úgyhogy meghallgathattuk ezt is. *-* Egyébként, ha érdekelne valakit, akkor ezek a kedvenc német karácsonyi dalaim: ez ; ez; . :D
Ma hittanon idősek otthonába mentünk... ( a suliban ez is van-> általános iskola, gimnázium, kollégium és öregek otthona is egyben^^ ) Ugye nem rég pont azon gondolkodtam, hogy mi a jó abban a korban, és most meg?! Következő órán pont ezt beszéljük meg. ;)
Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.
Furcsa, hogy a semmiből feltámad egy régi emlék. Az ember először megpróbálja elhessenteni, mert azt hiszi, nem lehet igaz, hiszen a tudatos emlékek folyama megtörhetetlen, egyenes, egész. Aztán egyszer csak jön egy pillanat, és kiderül, hogy az emlékfolyam nem vonal, hanem felfűzött gyöngyök laza sora, s itt-ott van még egy kis hely, ahová befér még egy szem.
Közel sem vagyok tökéletes! Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Okkal, de ok nélkül is szeretek és gyűlölök egyszerre. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam.